Mlinarics József a Magyar Tartalomipari Szövetség (MATISZ) elnöke szerint történelmi pillanat előtt állunk. A digitális forradalom komoly lehetőséget ad Magyarországnak, minden azon múlik, hogy hogyan tudjuk kihasználni jó adottságainkat, állítja Mlinarics.

 

Magyarországon jól indult 2002 és 2004 táján a kulturális és kreatív iparágak (KKI) szemléletbeli beágyazódása. Az ITHAKA nevű szervezet több tanulmány készített a kreatív gazdaságról - az angolszász országokban eléggé elterjedt - Richard Florida filozófiai alapelvei alapján. A kormány Nagy Britanniában először 1998-ban foglalkozott azzal, hogy megnevezze a kreatív iparágakat és az új gondolatok hasznosítása később, többek között a londoni lepusztult városrészek rehabilitációjában (Modern Tate Gallery stb.) kézzel fogható eredményként is már megjelentek az ezredfordulón. Ezt követve a magyar kutatás és a kutatók is elég jól közvetítették ezt az irányt a magyar politika felé.

Amikor a világgazdasági válság „begyűrűzött”, választás előtt álltunk, hogy csináljunk-e kreatív régiókat, városokat. A Nemzeti Fejlesztési Tervben megvoltak ehhez a mérföldkövek. Ezeket olyan felmérések alapozták meg, amelyek úttörők voltak, hiszen akkoriban még a környező országokban sem nagyon foglalkoztak ilyesmivel. Tehát Magyarország kutatási szinten felkészült volt és politikai akarat is körvonalazódott mögötte.

A 2008-as válságra adott első reakció a munkahelyteremtés volt, de nem volt politikai elképzelés arról, hogy mire hozzuk létre azokat. Ekkor a politika kitakarította a kreatív iparágakra vonatkozó elképzeléseket a fejlesztésből.

 

A múlt év őszén már néhányan kezdték a minisztériumokban is belátni, hogy gond van, hiszen az Unió a lisszaboni folyamat egyik pillérköveként tekint a kulturális és kreatív iparágakra.

Az egyik oldalon a magyar szakpolitika bizonyos személyei nagyon jól felkészültek. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium képviselője részt vesz az Uniónak a kulturális és kreatív iparok fejlesztésének lehetőségeivel és az ezzel kapcsolatos tagállami feladatokkal foglalkozó 2008 végén alakult OMC Kulturális és Kreatív Ipar Szakértői Bizottságában. amelyikre ez a direktíva hivatkozik. Tehát, benne vagyunk a vérkeringésben.

Idén februárban a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium (NFGM) Tudásgazdaság Főosztálya elkészítette a kulturális és kreatív iparág iparpolitikai hátterét. Ez egy pár oldalas anyag, ami nagyon korszerűen és jól megfogalmazva próbálja azoknak a bakugrásoknak a következményeit kiegyengetni, amelyek eltérítették a folyamatot.

A szakmapolitikában megvannak azok a pontok, az NFGM-ben, az Oktatási és Kulturális Minisztériumban és az információs társadalom fejlesztésével foglalkozó Miniszterelnöki Hivatalban, amelyekre lehet alapozni. Most a kormányváltásnál őrző szemeinkkel arrafelé kell tekinteni, hogy ez a szakmapolitikai irányultság valahol összeálljon egy egységes képpé.

A másik oldalon a társadalom áll. Az emberek számára a kreatív és a kultúra jó hívó szó, de hogy hogyan lehet ezt elfogadtatni a társadalommal, az nagyon nehéz dolog. Szerencsénk volt, hogy a Magyar Tartalomipari Szövetség (MATISZ) létrehozta a Kreatív Iparágak Platformját (KIP), ahol nagyon sok ember találkozott ezzel a fogalommal. Ezen kívül a KIP tagja lett többek között a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, a Színművészeti Egyetem, a Mozgókép Alapítvány, a Budapesti Műszaki Egyetem, az ELTE és nagyon sok kis- és közepes vállalkozás (kkv).

Tehát szakmapolitikai oldalon vannak fogadó kézségek, a társadalom szintjén kezd ez a fogalom elterjedni és fejlett a gondolkodásmód a hazai kulturális és kreatív iparágaknak a gazdaság és a társadalom fejlesztésében való szükségességének befogadására.

A harmadik dolog, hogy közben a szellemi tulajdonnal foglalkozó állami szervezet, a Magyar Szabadalmi Hivatal, elég komoly szakmai megalapozó munkákat végzett az elmúlt időszak alatt. Idén készült egy tanulmány „A szerzői jogi ágazatok gazdasági súlya Magyarországon” címmel, amely egyértelműen azt jelzi, hogy Magyarország egy szerzői jogi nagyhatalom. Ha azt vizsgáljuk, hogy a szerzői jogi ágazatok milyen arányban járulnak hozzá a bruttó hozzáadott értékhez, akkor nemzetközi összehasonlításban csak az Egyesült Államok és Ausztrália előz meg minket. A szellemi tulajdonon belül a szerzői jogi iparágaknak - mint a kreatív iparágak egy részterületének – meg van az ereje a nemzeti jövedelem és a foglalkoztatás növelésében.

Azt is mondhatnánk, hogy már alig vártuk, hogy „fölülről”, az Unió részéről kapjunk egy megerősítést, és rajta akkor dübörögjenek, a hazai természeti és kulturális adottságokat, környezetbarát módon hasznosító, szerzői iparágak, meg dübörögjön Magyarországon a kreatív és kulturális iparág.

 

Magyarország nagyon alkalmas arra, hogy a hazai termékeket és szolgáltatásokat a KKI-kal megtámogatva, egy olyan plusz export lehetőséget hozzon létre, belső fogyasztást ösztönözzön, amely ténylegesen új munkahelyeket teremt. A KKI-kal és azzal is, hogy földrajzilag Európa közepén vagyunk, nagyon sok lehetőségünk van az oktatásban és a turizmusban is.

Az Európai Unió új Zöld Könyvének kapcsán nagyobb hangsúlyt kaphat a KKI itthon? A MATISZ úgy fogalmaz, hogy amit az Unió leír a kulturális és kreatív iparágakról szóló Zöld Könyvében, az nagyon jó hívó szó a magyar gazdaság fejlesztésére. A Zöld Könyv nagyon jól beépíti azt az értéket, amelyet az ágazat ad hozzá az új lisszaboni politikához. Tehát igazából a KKI-kat nem csodabogárnak tekinti az Unió, hanem az Európa 2020 projektjébe lévő hét kiemelt zászlósprogram közül lényegében kettő kivételével, súlyponti kérdésként kezeli. A programok között szerepel egyrészt az Innovatív Unió, amely a kutatás-fejlesztést és az innovációt növeli. Másrészt a digitális menetrend, amely az embereket a digitális térbe helyezett tudással látja el. Nagyon fontos dolog az egységes digitális piac megteremtése, a tudás szabad áramlásának, mint ötödik szabadság létrehozása az Unióban. Ezen kívül a kreatív iparágak hozzájárulnak az éghajlatváltozás kezeléséhez, az új munkahelyekhez szükséges új kézségek kialakításához és a globalizáció korában lévő új iparpolitikához.

A KKI-kat nem csodamódszernek kell tekinteni, hanem egy olyan új területnek, amely az új digitális gazdaságban olyan új munkahelyeket és szolgáltatásokat hoz létre, amely a régi hagyományos iparágakat (pl.: kézműipar) is fejleszti.

 

Ma egy digitális forradalom zajlik, amit az ember azért nem vesz észre, mert benne él. Tehát egy forradalmi helyzet van, de ez nem drasztikusan érinti az emberek dolgait, hanem folyamatosan nőnek bele ebbe a helyzetben, ezért ezt folyamatnak tekintik és nem forradalmi helyzetnek.

Ha azonban azt nézzük, hogy ma mindent digitalizálunk, azaz nem csinálunk mást, mint a való világot leképezzük és belehelyezzük egy digitális térbe, ahol biztosítjuk ennek a használatát. A kreatív iparágak által létrehozott információt, élményt, bármikor kivihetem a digitális térből és eladhatom bárhol a világban. A digitális térben lévő információknak nincs anyaga, tehát könnyen terjeszthetők és ha „elfogyasztják” azokat, akkor is megmaradnak és újra eladhatók.

Például, ha egy kulturális örökséget viszek be digitalizáltan a rendszerbe, akkor az holnap oktatási anyag lehet, de ugyanakkor turisztikai vonzerő is. A KKI ezeket a tudás fejlesztését, a turisztikai vonzerőt támogató „élményforrásokat” hozzák létre, amelyekből lehet terméket vagy szolgáltatást csinálni és ezzel úgy teremt munkahelyeket, hogy közben kihat az egész életen át tartó tanulási folyamat erősítésére is.

Ha a KKI fejlesztését, a centralizáltság helyett, érdekek azonosságára alapozva, szövetkezve oldjuk meg Magyarországon, akkor ennek a külső és belső fogyasztás szempontjából élénkítő hatása lesz. Az a lényege ennek a folyamatnak, hogy a kulturális/turisztikai vonzerőket a kreatív iparágak - főleg a digitális technológiák – segítségével olcsóbban, felhasználó-barátabb módon, élmény gazdagabban tudom terjeszteni, így nagyon sok ember kisebb összegért hozzáférhet ezekhez a szellemi javakhoz. Ez által a modern technológiák globalizált eszközrendszerét jó értelemben fel lehet használni az oktatás fejlesztésére és turisztikai vonzerők, az elektronikus kormányzat, az e-egészségügy stb. „eladására” is.

Mi a korábban említett hazai kutatások alapján jó adottságokkal rendelkezünk, a kérdés az, hogy mennyire tudunk legalább a digitális térben szövetkezni.

 

A digitális tér legnagyobb problémája általában a szellemi tulajdon jogosulatlan eltulajdonítása (illegális letöltések, stb..). Ha nem akarom, hogy ellopják a tulajdont, akkor ennek Magyarországon is egy új típusú szerzői jogi szabályozással, új üzleti modellek alkalmazásával lehet elébe menni. Mi szerzői jogi szabályzásban „nagyhatalom” vagyunk és nagyon jó szakembereink vannak itthon ezen a téren. A KIP-ban olyan, az Unióban is újdonságnak számító dolgot hozunk létre, amelynek segítségével az eltulajdonítást, mérsékelni lehet. Például az árva művek (az olyan művek, amelyeknek nem találják a szerzőjét) szerzői jogi szabályozását Magyarország és Dánia oldotta meg először Európában a múlt évben.

Tehát nem csak arról van szó, hogy állami pénzeket kell beleinvesztálni ezekbe az iparágakba, hanem az iparág jogi és gazdasági környezetét fogyasztóbaráttá kellene tenni. Ha ezt mi Európában előbb megcsináljuk, mint a többiek, akkor hihetetlen mennyiségű digitális áru- és szolgáltatásféleség „jöhet” Magyarországra, amit virtuálisan innen, lehetőleg értéknövelten adhatunk el. Igazából ez egy történelmi pillanat. Ha a digitalizálás folyamatába egy kis ország meg tudja találni a maga pozícióját, saját erejéből, jobban előre tud lépni, mint a hagyományos ipari területeken. Ez lehetőség Magyarország számára arra, hogy a gazdaság teljesítőképességét alacsony tőkeráfordítás mellett növeljük, a válságból való kilábalást elősegítsük és az ehhez forrást biztosító, a polgáraink kreativitását megőrizzük és tovább fejlesszük.

 

Az eredeti cikk elérhető: http://www.euractiv.hu/innovacio_es_kreativitas/interju/mlinarics-jozsef-egy-digitalis-forradalom-trtenelmi-pillanatanal-allunk-002750